Page 54 - MaSzeSz hírcsatorna 2022/2.
P. 54
valamint a szükségszerűen kapcsolódó iszap- a szennyvíztisztítás előtt álló hosszabb távú
fermentáció fejlesztését jelentette (kombinált feladat a szennyvíz ammónium és foszfát tar-
ülepítő-rothasztó egységek, kétszintes ülepítők). talmának, mint a szerves anyag mellett hasznos
nyersanyagnak a változatlan formában történő
A kutatások kezdeti eredményét jelentette kinyerése és újrahasznosítása.
az anaerob iszaprothasztás intenzifikálása. Tisztá-
zódott, hogy a fermentáció ideje, hőmérséklete
a gázhozamot megfelelőképpen befolyásolja. 2. AZ ELSŐ „NAGYIPARI” FEJLESZTÉS – CSE-
Egyértelművé vált, hogy a mezofil, 33 °C körüli PEGTETŐTESTEK ÉS INTENZIFIKÁLÁSUK.
hőmérséklet a legkedvezőbb az iszaprothasztás
céljára. Ezeknek az ismereteknek a gyakorlati A nyers szennyvíz nagy befogadókba, folyókba
alkalmazására azonban nem került sor a felisme- történő bevezetését követően az előülepítés
résüket követő első évtizedekben, hiszen ekkor elégtelen hatása nagyon hamarosan nyilván-
még nem építettek fűtött anaerob rothasztókat, valóvá vált. Az elmúlt század elején emellett új
túlzottan költségesnek találták azokat. Később módszert dolgoztak ki a víz állapotának vizsgá-
ugyan a termofil anaerob stabilizáció kedvező latára. Ez a szaprobitás vizsgálata volt. A század
hatása, illetőleg eredménye is egyértelművé első évtizedeiben nagyon intenzíven kezdték
vált, nevezetesen, hogy azok a patogén mik- vizsgálni a különböző folyók város-közeli pont-
roorganizmusokat sokkal hatékonyabban el- jain a szaprobitást. Hamarosan felismerték,
távolítják a biomasszából, azonban ezt is csak hogy nagyon sok indikátor mikroorganizmus,
jóval később, több évtized után hasznosították protozoa és egysejtű, továbbá rovarok is igen
olyan szennyvíztisztítókban, mint Moszkva, Los jó indikátor szervezetek, melyek jól mutatják,
Angeles és számos nagyváros szennyvíztisztítója. hogy a víz mennyire berothadt, öntisztulása
milyen mértékű, illetőleg milyen az oxigén hi-
A komolyabb fejlesztési igény csak később je- ánya az adott befogadóban. A szaprobitás vizs-
lentkezett az iparosodottabb területeken, Ang- gálatok eredményeit végül is a 60-as években
liában, Amerikában, Németországban, s ez is Liebmann (1960) kapcsolta össze a megfelelő
időben csak lépcsőzetesen jelentkezett. Előbb kémiai paraméterekkel mérhető mutatókkal és
a bontható (befogadóban oxigénigényt jelentő) így válhatott az általánosan elterjedté.
szerves anyag minél tökéletesebb eltávolítása,
majd azt követően a múlt század 30-40-es A szaprobitás index egyértelművé tette az ön-
éveitől az ammónium, a 60-as évektől a nitrát, tisztító kapacitást, illetőleg a folyók állapotát
végül a 70-es évektől a foszfát maximális eltá- a sűrűbben lakott térségekben. A rövid folyó-
volítás lett a cél. Ezeket a lépéseket a tisztítás szakaszon történő nagy számú szennyvíz be-
biotechnológiájának a fejlesztésével lehetett bocsátás hatásaként egyértelművé vált, hogy
elérni. Ezt követően napjainkig a tisztítás fajlagos az ilyen városokban a szennyvíz befogadóba
energia igényének csökkentése (technológiai, történő bevezetését megelőzően hatásosabb
gépészeti, szabályozástechnikai megoldások), tisztításra van szükség. A kérdés tehát az volt,
szerves anyaga energiatartalmának a maximális hogy az előülepítéssel el nem távolítható, a nyers
hasznosítása lett a fejlesztések célja. További szennyvíz szerves anyag terhelésének mintegy
54