Page 31 - MaSzeSz hírcsatorna 2019/4.
P. 31

SZAKMAI - TUDOMÁNYOS ROVAT














            céljából. Extracelluláris hidrolízistermékek  a termékekhez. A jól elkevert, egyenletes
            egyáltalán nem keletkeznek, vagy elenyésző. enzimkoncentrációval jellemezhető környe-
            Megosztók: a sejtek felülethez kapcsolódó  zetben a lefölözők járnak jól. Köztes esetben
            vagy „szabad” extracelluláris enzimeket hasz- a két csoport stabil populációkkal él egymás
            nálnak.  Az extracelluláris hidrolízistermékek  mellett. Ha az enzimtermelés szintje magas,
            (közjavak) előállítása jelentős.                 mert sok a hozzáférhető tápanyag a környe-
                                                             zetben, akkor a lefölözők élveznek előnyt.
            Lefölözők: a sejtek nem termelnek, vagy nem  A nitrogén korlátozott hozzáférhetősége be-
            tudnak extracelluláris enzimeket előállítani.  folyásolja a szénforgalmat, így a baktérium-
            Felveszik a más szervezetek által termelt hid- szaporulatot és az enzimtermelést is. Az op-
            rolízistermékeket. (8. ábra)                     timális arány a megfelelő enzimprodukcióhoz
                                                             C:N = 3,5 (fehérje sztöchiometria alapján). Ha
            Az extracelluláris hidrolízis magas fluxusa több  ennél kevesebb a nitrogén, akkor kevés enzim
            lefölözőt képes eltartani. Az önzők arányának  képződik, így a lefölözők is kevésbé sikeresek.
            növekedésével a lefölözők aránya csökken  Természetes közegben az enzimdiffúziónak
            (Reintjes és mtsai, 2018 alapján). Ugyan ez  rendkívül lassúnak kell lennie ahhoz, hogy
            a modell az óceánok mikroorganizmus-kö- a termelők versenyképesek legyenek. Ez ab-
            zösségeit írja le eredetileg, de valószínűleg ál- ban az esetben fordulhat elő, ha az enzimek
            talánosan kiterjeszthető minden metabolikus  a talajban, üledékekben vagy egyéb szilárd
            hálózatra, így az eleveniszap és a biofilmes  részecskékben a bonyolult pórusszerkezetek
            rendszerek metabolikus hálózatára is. Az ext- miatt nehezen diffundálnak. Az eleveniszap
            racelluláris enzimek termelése bizonyítottan  és a biofilm esetében a bonyolult mátrix miatt
            kapcsolódik egyes gyógyszerek kometaboli- az enzimdiffúzió ugyancsak lassú, így az en-
            kus biodegradációjához (Krah és mtsai, 2016),  zimtermelők versenyelőnybe kerülnek. Több
            tehát a lefölöző stratégiát követő mikroorga- enzimtermelő, nagyobb mennyiségű enzi-
            nizmusok kisebb valószínűséggel érintettek  met állít elő, ezzel növelve a valószínűségét
            az eltávolításukban.                             a gyógyszervegyületek biodegradációjának.


            Allison (2005) elméleti modell segítségével  Traving  és  mtsai  (2015)  más  szempontok
            vizsgálta, hogy a mikroorganizmusok kö- alapján modelleztek, az enzimtermelés költ-
            zött fennálló verseny, a rendelkezésre álló  séghatékonyságát vizsgálták a mikroorganiz-
            tápanyag mennyisége és a térbeli mintázata  musok életstratégiájától függően. Az elméleti
            hogyan befolyásolja a mikrobiális növekedést  modell alapján a felülethez kötött enzimeket
            és az enzimszintézist. Az eredményei alapján  az egyedülálló sejteknek érdemes alkalmaz-
            elmondható, hogy a gyengébb enzimdiffúzió  niuk. Akkor is működőképes ez a stratégia,
            az enzimtermelő szervezeteknek kedvez, mi- ha a környezetben az elérhető szubsztrátok
            vel nem férnek hozzá a lefölözők egyenletesen  koncentrációja alacsony.  A szabad enzimek



                                                                                                           31
   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36