Page 6 - MaSzeSz hírcsatorna 2018/3.
P. 6
optimális kivitelezésükhöz szerves szeny-
nyezőanyagaiknak a 4-5:1, 15-20:1, illetőleg
30-35:1 C:N aránya lenne optimális, miköz-
ben a szén mennyiségét folyamatosan csök-
kentjük ezekben a lépcsőkben, előrehalad-
va. Szerencsére az eleveniszapos tisztításnál
redukált nitrogén (ammónium és szerves-N)
eltávolításra is sor kerül. Ezzel a maradékának
a C:N aránya úgy 10:1 körüli értékre áll be.
Láthatóan ez már sem a rothasztásnak, sem
a komposztálásnak nem optimális (Fazekas és
társai, 2014; Kárpáti, 2016).
Az anaerob szennyvíziszap rothasztás a lassú
átalakulás, s egyebek között a keletkező am-
mónium, pontosabban a vele egyensúlyban
levő ammónia toxikus hatása miatt (a sejt-
membránok a sejtbe jutva mérgező) csak kis
térfogati terheléssel (keletkező sav és lúgos-
ság folyamatos egyensúlya) vitelezhető így ki,
míg a komposztálásnál részben a nagyobb
hőmérséklet miatt felszabaduló ammónia
ugyanilyen toxicitása, szaghatása, no és vele
a komposztálás nitrogén tápanyag-vesztesé-
ge miatt van gond. Biológiailag jól bontha-
tó szerves szén bevitelére (nitrogéntartalom
nélkül) tehát mindegyik lépcsőnél szükség
lenne. A gyakorlatban erre csak az iszaprot-
hasztásnál és a komposztálásnál van lehető-
ség. A rothasztásnál a nitrogén-vegyületek
bevitele még azért megengedhetőbb, mert
azok ammóniumként a vízfázisba kerülve
az iszapvíz későbbi nitrogénmentesítésével
eltávolíthatók. Persze ez egyidejűleg a főági
szennyvíztisztítás jelentős zavarását is jelenti.
Ugyanakkor a rothasztás a fehérjékből jelen-
tős metántermelést, energiát is eredményez.
6