Page 46 - MaSzeSz hírcsatorna 2025/3.

lévő szerves rétegek csökkenése[70], [71], il- a THM-képződési potenciált (THMFP)[82],
letve hídképzőként viselkedő polimerizációs [83], mivel a kisebb oxidációs termékek ke-
termékek kialakulása[68]. Az ózon ezen kívül vésbé reagálnak a klórral, ugyanakkor bromid
bontja a fém–humusz komplexeket, felsza- jelenlétében brómozott melléktermékek ke-
badítva a koagulánsként működő fémiono- letkezhetnek [84]. A THMFP tovább csökkent-
kat[72], továbbá lebontja az algák koagulációt hető a prekurzorok eltávolításával, amelyre
gátló biopolimerjeit is[73]. kémiai (AOP[85], [86]), biológiai (homokszű-
rés és BAC[87]) vagy fizikai (aktívszenes ad-
Természetes szerves anyagok eltávolítása szorpció[83], [88]) módszerek is alkalmazha-
A természetes vizek szín- és szagproblémái tók. Fontos kiemelni, hogy a humuszanyagok
gyakran a humuszanyagok – például a ful- oxidációja felszabadíthat korábban megkö-
vo- és huminsavak – jelenlétére vezethetők tött szennyezőket – például vasat, mangánt,
vissza. Ezek nemcsak a baktériumok újbóli illékony szerves vegyületeket (VOC)[75], fta-
elszaporodását segítik elő fertőtlenítés után, látokat vagy zsírsav-észtereket[74] –, amelyek
hanem az utóklórozás során THM-ek kép- szintén befolyásolják a TOC értékét és a víz
ződéséhez is hozzájárulhatnak [2]. A szerves toxicitását.
anyagok eltávolítása ezért elengedhetetlen,
amelyre hatékony megoldást kínál a kémi- Mikroszennyezők eltávolítása
ai oxidáció, különösen az ózonos kezelés. A nyersvizek a természetes szerves anyagok
Az ózon gyorsan elszínteleníti a humusza- mellett számos mikroszennyezőt is tartal-
nyagokat[74], [75], [76] az aromás gyűrűk mazhatnak, amelyek oxidációs úton történő
felbontása[76], [77] és depolimerizáció[45] eltávolítása nagymértékben függ a vegyüle-
révén, miközben csökkenti az összes szerves tek kémiai tulajdonságaitól és a víz minőségi
szén (TOC) és az oldott szerves széntartalmat paramétereitől. Az ózonos vízkezelő rend-
(DOC)[77], [78].Az oxidáció során ugyanakkor szerekben a lebontási folyamatok részben
kis molekulatömegű aldehidek és karbonsa- közvetlenül a molekuláris ózonnal, részben
vak keletkeznek, amelyek már ellenállnak pedig az ózonból képződő hidroxilgyökök-
a további ózonos bontásnak, és egészség- kel mennek végbe. A sztérikusan nehezen
ügyi kockázatot is jelenthetnek – például hozzáférhető kettős kötések, illetve a nagy-
a mutagén és karcinogén formaldehid[78], számú klórszubsztituens jelenléte általában
[79]. Az aldehidképződés az O3/TOC = 1:1 gátolja a molekuláris ózonnal való reakciót,
körül a legintenzívebb [80], ezért ezt célsze- amelynek másodrendű reakciósebességi
rű elkerülni, illetve AOP-k[81] alkalmazásával együtthatója rendszerint alacsony (5 – 100
biztosítani a teljes mineralizációt. Az ózonos M s ). Ezzel szemben a hidroxilgyökökkel
-1 -1
kezelés növeli az asszimilálható szerves szén történő reakciók sebessége több nagyság-
(AOC) mennyiségét, ami elősegíti a baktériu- renddel magasabb (10⁷–10 M s ), így ezek
-1 -1
10
mok elszaporodását, ezért elengedhetetlen hatékonyabb oxidációs útvonalat biztosíta-
a biológiailag aktív szűrés (például biológiai- nak a mikroszennyezők eltávolításában[2].
lag aktív szénnel (BAC) vagy homokszűréssel) Az alábbiakban a leggyakrabban előfordu-
az ózonozás után. Az ózon általában mérsékli ló, valamint a szakirodalomban intenzíven

46