Page 64 - MaSzeSz hírcsatorna 2023/1.
P. 64

LEHOCZKY JÁNOS:

                          A VIZEK FOHÁSZA


            Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével      folyamként köszönthetsz.
            vigyázz reám!                                    Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,
            Én hûsítem arcodat forró nyári napsütésben, üdvözölsz berekben, limányban,
            én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után. lidérces lápon, keserû mocsárban.
            Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,         Csepp vagyok és óceán.
            habjaim tánca bûvöli tekintetedet.               Tomboló vihar és szivárvány,
            Poros gúnyádat tisztítom,                        búvópatak és szökõár,
            egészséged õrzöm.                                felhõ és kút.
            Szépítelek, gyógyítalak,                         Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
            üdítelek, vidítalak.                             mint lenge hópehely , tréfás jégvirág,
            Erõmmel hajtod gépedet, malmodat.                illanó pára, gomolygó zivatar.
            Tartom csónakodat, hordozom hajódat.             Vízesés robaja, hullám moraja,
            Általam sarjad vetésed,                          cseppkõ csöppenése, veder csobbanása,
            én küldök termékeny esõt                         esõ koppanása, véred dobbanása.
            szikkadt kertjeidre.                             Kék vagyok, mint a tenger,
            Ott búvom édes gyümölcseidben,                   fénylõ, mint a csermely,
            a nádasok illatában rejtezem,                    szõke, mint a folyó,
            barlangok mélyén, erdõk rejtekén,                zöld, mint a tó,
            sziklák között, csúcsok fölött,                  fehér, mint a hó.
            posványban, sodrásban,                           Feszítõ gõz vagyok, tanulj meg tisztelni!
            rám találsz.                                     Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!
            Az élet bárkáit ringatom.                        Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!
            Otthonaként velem érez megannyi lény,            Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!
            úszó, lebegõ állat, lengedezõ növény.            Buborék vagyok, tajték vagyok,
            Kusza hínár, tündérlõ virág,                     szeretned kell!
            meglepõ, eleven vízivilág.                       Hûsítõ korsó vagyok,
            Remélõ ikra, játszi poronty,                     heves zuhany vagyok,
            lesõ harcsa, óvatos nyurga ponty.                élvezned kell!
            Bölcsõ vagyok,                                   Tükör vagyok, arcod vagyok.
            folytonos születés csöndes színpada.             Hullám és híd, part és a víz.
            Kezdet vagyok, a földi élet õsanyja.             Erõ és báj, folyó és táj,
            Változás vagyok, végzet vagyok,                  úszás és merülés,
            a pillanat méhe.                                 áldás és könyörgés,
            Állandóság vagyok, szüntelen harcok              értened kell!
            békévé összegzõdõ reménye.                       Víz vagyok.
            Szelíd forrásként becézhetsz,                    Õrizned kell!
            érként, patakként kedvelhetsz,



           64
   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69