Megjelent a 2024-es európai víz-státusz riport
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2024 évi riportja szerint létfontosságú a víz-reziliencia fejlesztése
A jelentés három átfogó kihívást vázol fel, amelyekkel Európa vízgazdálkodása a jövőben szembesülni fog:
1. A vízi ökoszisztémák védelme és helyreállítása;
2. a szennyezés lenullázása;
3. a vízhiányhoz, az aszályhoz és az árvízi kockázatokhoz való alkalmazkodás.
(Az angol nyelvű riport a cikk alján letölthető)
Fő üzenetek:
Európa vize
Európa vízkészlete jelentős nyomás alatt áll, ami komoly kihívások elé állítja a vízbiztonságot most és a jövőben. Európának ezért sürgősen javítania kell ellenálló képességén, és fenntartható édesvízellátást kell biztosítania az emberek és a környezet számára.
Vízhiány és árvizek
Európában már most is tapasztalható vízhiány, ami Európa területének 20%-át és a lakosság 30%-át érinti, és ezek a számok a jövőben az éghajlatváltozás miatt valószínűleg növekedni fognak.
Az éghajlatváltozás európai kibontakozásával egyre fontosabbá válik az árvízkockázat megfizethető és fenntartható kezelése. Az intenzív esőzések már most is fokozódtak Európa egyes részein, ami áradásokhoz és növekvő árvízkockázatokhoz vezet. Az árvizek hatással vannak az emberi jólétre és az ökoszisztémákra, potenciális emberáldozatokkal és jelentős gazdasági veszteségekkel járhatnak.
A víz helyzete
A vízügyi keretirányelv (WFD) által az európai folyók, tavak, átmeneti, part menti és felszín alatti vizek jó állapotának elérésére meghatározott határidő 2015 volt. Ezt a határidőt nem sikerült betartani, és 2010 óta alig történt javulás. 2021-ben az európai felszíni víztesteknek csak 37%-a érte el a jó vagy kiváló ökológiai állapotot. A jó kémiai állapotot pedig 29%-uk érte el.
Az EU-ban a védett vízi élőhelyek és fajok többsége rossz vagy rossz természetvédelmi helyzetűnek minősül. A vízügyi keretirányelv szerinti jelentéstétel azt mutatja, hogy egyes vízi növények állapota javult, de ez ritkán jelenti az általános jó ökológiai állapot elérését is.
Európa vizeit továbbra is vegyi anyagok terhelik, elsősorban a széntüzelésű energiatermelésből származó légköri szennyezés és a mezőgazdaságból származó diffúz szennyezés. A kémiai állapot javulásának elmaradása részben a hosszú élettartamú szennyező anyagoknak, például a higanynak és a brómozott égésgátlóknak tulajdonítható. Ha ezeket a hosszú élettartamú szennyező anyagokat nem vennénk figyelembe, akkor a felszíni vizek 80%-a jó kémiai állapotú lenne (29% helyett).
A felszín alatti vizek biztosítják az EU ivóvízkészletének kétharmadát, és olyan ökoszisztémákat támogatnak, mint a vizes élőhelyek és folyók. Az uniós tagállamok jelentése szerint a felszín alatti víztestek 77%-a jó kémiai állapotú; a legfőbb szennyező anyagok, amelyek miatt a vizek kémiai állapota nem megfelelő, a nitrátok és a peszticidek. A felszín alatti vizek 91%-a a jelentések szerint jó mennyiségi állapotban van. Az ebben a jelentésben szereplő vízügyi keretirányelv adatai mindössze 19 tagállam adatain alapulnak, amelyek jelentést tettek az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek.
Az európai vizekre nehezedő nyomás
A tagállamok arról számoltak be, hogy a felszíni és felszín alatti vizekre egyaránt ható legjelentősebb nyomás a mezőgazdaságból származik, amely a tápanyagok és növényvédő szerek intenzív használatából eredő vízhasználatból és szennyezésből ered. A gazdálkodási gyakorlatok megváltoztatása és az új technológiák segíthetnek a termelékenység fenntartásában, miközben lehetővé teszik a mezőgazdaság számára a szennyezés csökkentését és az alacsonyabb vízfelhasználáshoz való alkalmazkodást.
A felszíni vizeket széles körben érinti a higany és a brómozott égésgátlók. A higany, amely különösen az energiatermelés céljából történő szénégetésből kerül a levegőbe, később az esőzésekkel visszajut a földfelszínre. A brómozott égésgátlók útjait nem ismerjük jól, bár ezeket a tartósan megmaradó anyagokat már nem engedélyezik használatra.
A vízvisszatartás fokozása és a heves esőzések „lassítása” érdekében az árvizek enyhítése érdekében ki kell terjeszteni a természetalapú megoldások használatát. A nagyobb terhelések közé tartoznak a fizikai jellemzők és a természetes áramlás megváltoztatása, mint például a gátak és a csatornázás, amelyek rombolják a természetes élőhelyeket. A szabadon folyó folyók és a helyreállított vizes élőhelyek alapvető fontosságúak az egészséges, biológiai sokféleséggel rendelkező édesvízi ökoszisztémákhoz.
Európa vízügyi ellenálló képességének javítása a változó éghajlattal szemben
Sürgős fellépésre van szükség Európa vízügyi ellenálló képességének javítása érdekében. Az éghajlatváltozás megzavarja az időjárási mintákat, és tovább növeli a vízkészleteinkre és ökoszisztémáinkra nehezedő nyomást. Az európai vízgazdálkodási gyakorlatok nem alkalmazkodtak megfelelően az ilyen gyors és nagymértékű változásokhoz, ami veszélyezteti a vízbiztonságot.
A vízhasználat csökkentése és a vízhatékonyság javítása kulcsfontosságú a vízhiány kezelésében. A szivárgás csökkentése, a víztakarékos eszközök és eljárások használata, valamint a víz újrafelhasználásának növelése javítaná a hatékonyságot. Egy átdolgozott vízdíj rendszer szintén fontos hajtóereje lehet a vízfelhasználás csökkentésének és a hatékonyság javításának, miközben a vízügyi beruházások finanszírozásának forrását is biztosítja. A vízmegtakarításra vagy a kereslet csökkentésére összpontosító célok kitűzése ösztönözheti a cselekvést, és megkönnyítheti a nagyobb vízügyi ellenálló képesség felé tett előrelépés nyomon követését.
Jobb vízgazdálkodásra van szükség Európa vízügyi ellenálló képességének megerősítéséhez és a szennyezés csökkentéséhez. A víz mennyiségére és minőségére vonatkozó naprakész és időszerű információk kulcsfontosságúak ahhoz, hogy Európa képes legyen a vízzel gazdálkodni. Szilárdabb tudásbázisra van szükség ahhoz is, hogy lehetővé váljon az egymással versengő felhasználási módok – beleértve a környezetet is – közötti méltányosabb és fenntarthatóbb vízelosztás.
