fonalas gyakoriság növekedése, valamint az extracelluláris poliszacharid túltermelés milyen hatással van az eleveniszap szuszpenzió reológiai tulajdonságaira. A kutatómunka elején standardizált mérési módszert dolgoztunk ki a reológiai tulajdonságok nyomon követésére. A kidolgozott módszerrel nyomon követtünk folytonos üzemű laboratóriumi modellkísérletek során végbemenő iszap pehely szerkezet változásokat, valamint nagyüzemi tisztító telepekről származó minták reológiai méréseit is elvégeztük. Az eredmények arra utaltak, hogy a vizsgált iszap szerkezet változások a viszkozitás és a konzisztencia növekedését eredményezték, az iszapszerkezet romlásával egyre komplexebb anyagösszetétel áll elő. Viszkózus iszappuffadás esetén az oxigénátadás hatékonyságának egyértelmű csökkenése volt kimutatható.
Bevezetés, a kutatás célja
Az eleveniszapos technológia (lásd 1. ábra) hatékonyságát alapvetően meghatározza a tisztított szennyvíz lebegőanyag tartalma, ami nagymértékben függ az utóülepítőben leválasztott eleveniszap ülepíthetőségétől és szűrőkapacitásától.
A befolyó szennyvízminőség, a bioreaktor elrendezés és az üzemeltetési körülmények meghatározóak az eleveniszap szerkezet kialakulásában. Gyakori, a 2-3. ábrákon szemléltetett, az ülepíthetőség jelentős romlását eredményező problémák a fonalasok túlszaporodása, ill. a viszkózus iszappuffadás (Wanner et Jobbágy, 2014). Előbbi kialakulhat tagolatlan rendszerekben, ún. low DO – low S körülmények között (Chudoba et al., 1973, Wanner et al. 2001., Jobbágy et al., 2015), ugyanakkor szelektorok megfelelő alkalmazásával ideális iszapszerkezet érhető el (ld. 2. ábra). Tovább olvasom a cikket >>>
